Számomra ez egy igazán kedves, és egyben tanulságos mese. 
Bébiszitterkedésem folyamán ismerhettem meg ezt a kis mesét, mikor a másodikos tündérnek meg kellett tanulni egy versenyre. Igazán jót derültünk a mesén, minden alkalommal. 
A tanulságot mindenki észre fogja venni. 
Kellemes olvasást kívánok! 
 
 
Lázár Ervin 
A lyukas zokni 
 
Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján. 
– Azért én szebb vagyok nálad – mondta a lyuk a zokninak. 
– Mi – csodálkozott a zokni –, még hogy szebb?! Mitől vagy szebb? 
– Mert átlátni rajtam – mondta a lyuk. 
– Ugyan – oktatta a zokni –, rajtam éppen az a szép, hogy nem vagyok átlátszó, s nézd meg a gyönyörűséges kék mintáimat! 

– És piszkos is vagy – folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra –, én bezzeg sohasem piszkolódom be. 
Ezen a zokni elgondolkodott. 
– Na ugye! – hangoskodott a lyuk. – Te is belátod. Nem is méltányos, hogy én ilyen kicsi vagyok, te meg ilyen nagy. 

Fogta magát, nőtt egyet. Most már alig maradt valami a zokniból. Nagyobb volt a lyuk, mint a maradék zokni. 
– Teljesen tönkreteszel – siránkozott a zokni. 
– Örülj, hogy ilyen gyönyörű lyukkal lakhatsz együtt – fölényeskedett a lyuk, és még nagyobbra nőtt. 
– Jaj, megölsz! – kiáltott a zokni, és akkor a lyuk nagy pöffeszkedve akkorára nőtt, hogy a zokniból nem maradt semmi. De ahogy eltűnt a zokni, úgy eltűnt a lyuk is. Mert ha zokni nincs, lyuk sincs. 
Így aztán a nem létező lyuk most siránkozhat a nem létező zokni után.