A Walesi Bárdok


Arany János
A Walesi Bárdok

Edward király, angol király
  Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
  A velszi tartomány.
 
Van-e ott folyó és földje jó?
  Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
  A pártos honfivér?
 
S a nép, az istenadta nép,
  Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
  Melyet igába hajt?
 
Felség! valóban koronád
  Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
  Hegy-völgyet benne lelsz.
 
S a nép, az istenadta nép
  Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
  Megannyi puszta sir.
 
Edward király, angol király
  Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
  És néma tartomány.
 
Montgomery a vár neve,
  Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
  Vendégli a királyt.
 
Vadat és halat, s mi jó falat
  Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
  Hogy nézni is tereh;
 
S mind, amiket e szép sziget
  Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
  Túl messzi tengeren.
 
Ti urak, ti urak! hát senkisem
  Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
  Ne éljen Eduárd?
 
Vadat és halat, s mi az ég alatt
  Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
  Belül minden nemes.
 
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
  Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
  Elő egy velszi bárd!
 
Egymásra néz a sok vitéz,
  A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
  Sápadt el a harag.
 
Szó bennszakad, hang fennakad,
  Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
  Ősz bárd emelkedik.
 
Itt van, király, ki tetteidet
  Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
  Amint húrjába csap.
 
"Fegyver csörög, haló hörög,
  A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
  Te tetted ezt, király!
 
Levágva népünk ezrei,
  Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
  Király, te tetted ezt!"
 
Máglyára! el! igen kemény -
  Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
  S belép egy ifju bárd.
 
"Ah! lágyan kél az esti szél
  Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
  Panasza nyög belé.
 
Ne szülj rabot, te szűz! anya
  Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
  A máglyára menőt.
 
De vakmerőn s hivatlanúl
  Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
  Ez íge hallatik:
 
"Elhullt csatában a derék -
  No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
  Nem él oly velszi bárd.
 
Emléke sír a lanton még -
  No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
  Melyet zeng velszi bárd."
 
Meglátom én! - S parancsot ád
  Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
  Minden velsz énekest!
 
Szolgái szét száguldanak,
  Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
  A híres lakoma. -
 
S Edward király, angol király
  Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
  A velszi tartomány.
 
Ötszáz, bizony, dalolva ment
  Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
  Hogy: éljen Eduárd. -
 
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
  London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
  Ha bosszant bármi nesz!
 
Áll néma csend; légy szárnya bent,
  Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
  Király nem alhatik."
 
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
  Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
  A velszi lakoma...
 
De túl zenén, túl síp-dobon,
  Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
  A vértanúk dalát.
 
 
(1857 jún.)
Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »